Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A Gyermekrajzról
 
A rajzolás nem más, mint alkotás, az önkifejezés egy sajátos formája, mely szavakkal nem kifejezhető információt hordozhat, ha úgy tetszik egy második nyelv. A rajzban megjelenik egy önmagunkról és a környezetünkről alkotott belsőkép. Megjelenek bennük a vágyaink, félelmeink, örömünk, bánatunk, egyszóval minden érzelmünk, kapcsolati viszonyaink.
A gyermek fantáziavilágának megjelenése a rajzok által lehetőséget nyújt a gyermek mélyebb megismerésére.
A rajzolás, mint kifejezési forma a legrégebben jelenlévő az emberiség fejlődésében, gondoljuk csak az ősember barlangrajzaira és arra, hogy mi mindent ábrázolnak ezek a rajzok. Már az ősember is arra használta a rajzolást, hogy kifejezze vágyait, félelmeit –gondoljunk vissza a vadászatokat ábrázoló barlangrajzokra.
Az eddigi kutatások eredményei alapján kijelenthetjük, hogy a gyermekek rajzai egy előre látható fejlődési folyamatot követnek. Ezt a folyamatot a 19.-20. század fordulóján kezdték el vizsgálni. Ezek a tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek a művészi fejlődés 3 szakaszán mennek keresztül:
a)                  Firka szakasz: össze-vissza, rendszertelenül húzott vonalak, később egymást metsző firkák, körkörös alakzatok.
b)                 Sematikus szakasz: a gyermek tárgyakat, környezetet, emberalakokat ábrázoló sémákat dolgoz ki.
c)                  Naturalisztikus szakasz: a rajzon egyre inkább valósághű részletek jelennek meg.
Természetesen más szakaszolási elméletek is léteznek, például Victor Löwenfeld-é, aki úgy gondolta, hogy az alkotás nem más, mint a gyermek képességeinek a szintjelzője. Ő 6 szakaszt különített el:
1.                  Firkálás szakasz (2-4 éves korig): különböző típusú firkák, rendezetlen, körkörös és hosszanti vonalak, melyeket a gyermek a szakasz végén meg is nevez.
2.                  Presematikus ábrázolás szakasza (4-7 éves korig): korai szimbólumok kialakulása, leginkább az emberi alakok kezdetleges formái.
3.                  Sematikus szakasz (7-9 éves korig): a szimbólumok tovább fejlődése jellemzi ezt a szakaszt, leginkább a tárgyak, kompozíciók, figurák és színek sémái, megjelenik az alapvonal.
4.                  Bontakozó realizmus szakasza (9-11 éves korig): fejlődik a térkihasználás, a természetes színek ábrázolásának képessége.
5.                  Pszeudorealizmus szakasza (11-13 éves korig): a környezet és az emberi figurák kritikai szemlélete, a részletek számának növekedése, karikatúrák.
6.                  Döntések szakasza (serdülőkor): az alkotás kidolgozása részletesebbé válik. Azok a gyermekek, akik nem kapnak megfelelő mennyiségű biztatást, nem jutnak el erre a szintre.
Folytatom…

 

sor1.gif

 

A Gyermekrajzról - II. rész
Fejlődési szakaszok
 
Mint azt az előző részben is olvasható volt, a gyermek rajzainak fejlődése különböző életkori szakaszokra bonthatóak. Most röviden ezekről lesz szó:
 
Első szakasz: A firka korszak
Ez a szakasz 1 ½ - 2 éves kortól – 3 - 4 éves korig tart, természetesen ez egyéntől is függ. Ebben az időszakban veti papírra (vagy bárhova ahova tud, például a falra) a gyermek az első vonalakat. A szakaszra jellemző, hogy megindul a szem-kéz koordináció fejlődése, ekkor kezd el a gyermek mászni, járni, szaladni.
A 1 ½ évestől 2 éves korig készült firkarajzok rögtönzöttek, mivel senki sem tanítja a gyermeket, hogyan kell firkálni. A firkálás egyik fő célja, vizuális és motoros aktivitás közötti koordináció gyakorlása. A másik dolog, amiben nagyon nagy szerepe van a firkálásnak nem más, mint a nagy- és finom motoros kontroll. Lényeges ebben a szakaszban, hogy a gyermek számára nagy örömet jelent az, hogy nyomot hagy a papíron, és élvezik a papír és zsírkréta „találkozását”.
A színek használata ekkor még nem jellemző, nem tudatosan választja ki a gyermek, hogy melyik színt használja.
 
Második szakasz: Alapvető formák korszaka
Ez a szakasz még sokban hasonlít az elsőhöz, 3-4 éves korban a gyerekek még mindig rajzolhatnak firkákat, de egyre inkább beleélik magukat a rajzolásba, egyre többször jelentést adnak a rajzaiknak. Osztályozni kezdik világukat, színek és méretek alapján.
Ekkorra a gyerekek képessé válnak arra, hogy összekössék a papíron hagyott „jeleket” a körülöttük lévő világgal. Fontos, hogy ebben az életkorban a rajzok kommentálása egyre fontosabbá válik, bár a felnőttek sokszor nem találják az összefüggést a gyermek rajzolt figurái és az előadott történetek közt. Szintén fontos megfigyelnünk, hogy a firkarajzok tartalma nagyon változatos és gyakran változnak a hozzájuk kapcsolódó történetek is. Magyarul, egy adott rajznak több jelentése is lehet!
A firkák mellett sokkal összetettebb figurák is megjelennek ebben a szakaszban: mandalák (körkörös vonalak vagy minták) és alakzatok (keresztek, háromszögek, négyzetek, körök stb.). A gyermekek számára ezeknek az elemeknek a gyakorlása hozzásegíti őket a későbbi bonyolultabb figurák megalkotásához.
 
Harmadik szakasz: Ember figurák és kezdetleges sémák korszaka
Erre a szakaszra jellemző a kezdetleges emberalakok felbukkanása. Ezeket az érdekes fej-láb formákat gyakran nevezik ebihal-emberkéknek, mivel nagyon emlékeztetnek rájuk. A fejláb-emberkék általában egy kezdetleges fejből (ami, egy kör) és két lábból (két vonal a körből kiindulva) állnak, nagyon ritkán láthatóak karok a rajzokon (két vonal a kör oldalából). Sokszor egyetlen kör jelképezi az arcot és a testet ezeken a rajzokon. Rákérdezve a gyerekek sokszor elmondják, hogy az emberkének azért nincs teste, mert nem tudják lerajzolni. Legtöbbször a fej részeként ábrázolják a testet, míg mások külön a két láb közé rajzolják azt. A fejnek egyes esetekben vannak arcszerű vonásai is, ilyenek: a szemek, az orr, és a száj.  Ezek a kezdetleges emberkék, nagyon bájosak tudnak lenni. Az ilyen emberrajzok 4-6 éves kor között bármikor felbukkanhatnak. Az is előfordulhat, hogy a gyermekek néhány hónapig visszatérnek a firkarajzokhoz, mielőtt embereket rajzolnának.
A színek használata ebben a szakaszban még mindig szubjektív, bár a gyerekek egy része már elkezdi összekapcsolni a színeket a körülöttük lévő környezettel, például a füvet, levelet zöldre rajzolják. Ebben a szakaszban sokkal inkább érdeklődnek a tárgyak és figurák alakja, sem mint a színe iránt. Éppen ezért nehéz megmondani, hogy a színek szokatlan használatának van-e bármiféle jelentősége vagy csupán tapasztalásról beszélhetünk. A rajzolás ebben a szakaszban nagyon eredeti, nincsenek kötött szabályok: a nap lehet piros, a macska pedig rózsaszín.
Erre a szakaszra tipikusan jellemző, hogy a rajzokon nem minden esetben tüntetik fel a testrészeket (például a karokat) a gyermekek, bár már pontosan megtudják őket nevezni. Viszont ha valamilyen cselekvést örökítenek meg a rajzon (például: labdázást), abban az esetben feltüntetik a testrészeket. A gyermekek fokozatosan jutnak el arra a szintre, hogy egyedi figurákat is képesek legyenek megalkotni. Ahogy azt már korábban leírtam, kezdetben egyetlen kör szimbolizálja a fejet és a testet. Később ezt már két körként ábrázolják, (vagy egy körként és egy másik ábraként) az egyik a fejet, míg a másik a testet ábrázolja. A szakasz végefelé a legtöbben elkezdenek egyre több részletet feltüntetni a rajzokon, például: ujjakat, füleket, hajat, fogakat stb. Az állatok rajza is kezdetleges, első látszatra ezek is fejláb-figurák, csak több lábbal rajzolva (például kutyát ábrázoló rajz esetében). A házakat egyszerű négyzet-formával ábrázolják, háromszög tetővel. A környezetből elsőkét felismerhető formák: a fák, a nap, és a virágok.
Folytatom…

 

sor1.gif

 

A Gyermekrajzról – III. rész
Fejlődési szakaszok – 2. rész
 
Folytatom a fejlődési szakaszokat bemutató felsorolást:
 
Negyedik szakasz: a vizuális séma korszaka
A negyedik szakasz magában foglalja a vizuális sémák kialakulását. A viselkedés fejlődése is megmutatkozik abban, ahogyan a gyermekek a rajzokon keresztül kifejezik magukat. A 6-9 éves kor közötti időszakban a kreatív kifejezés módja gyorsan fejlődik. Talán a legszembetűnőbb fejlődés a szimbólumok és a sémák által az emberek, állatok, házak, fák és más tárgyak ábrázolásában van. Ezek a szimbólumok szinte minden gyermekrajzon megtalálhatóak: emberi alak kör alakú fejjel, hajjal, karokkal, lábakkal; fák amelyek legtöbbször barna színű törzsből és zöld színű lombból állnak; a papírlap felső sarkában álló sárga nap; a háromszög alakú, csúcsos tetejű ház stb. A tárgyak és színek közötti összefüggés nagyon jellemző, bár sok esetben talán túl mereven használják a színeket (például, minden fa törzse ugyanolyan barna színű). Az első szakaszra jellemző fejláb-figura, teljesen emberi figurává változik, külön fejjel és törzssel, karokkal és lábakkal és egyéb részletekkel is kiegészítve. A talajvonal mellett, megjelenik az égvonal is, mely átszeli a papír felső részét és legtöbbször kékszínű, és magát az eget ábrázolja. Ekkor a gyermekek a talaj és égvonal mellett még nem kísérlik meg ábrázolni a világot három dimenzióban.
Egy 6 éves gyermek általában még nem képes érzékeltetni a mélységet. Például egy asztal rajzolásakor az asztalt egyszerű oldalnézetben ábrázolják, a tárgyak pedig felette lebegnek. 7-8 éves kor körül még az asztalt ugyanígy ábrázolják, de a tárgyak már az asztalon helyezkednek el.
A perspektíva kezdetleges formájára utal az is, hogy a távolabb lévő tárgyakat kisebbre rajzolják. A gyermekek úgynevezett „röntgen-perspektívájú” rajzokat is készítenek. Például azért, hogy megmutassák, hogy mi van a házon belül.
Nagyon sok olyan helyzet adódhat, amikor a gyermekek a tárgyak, elemek, formák elnagyolását használják azért, hogy kihangsúlyozzák a szemlélődő számára, vagy azért, mert valamilyen élményt, traumát akarnak vele kifejezni.
Végezetül, ebben a szakaszban nő az időbeli ábrázolás képessége, az események sorrendiségének bemutatása.
 
Ötödik szakasz: a realizmus korszaka
 
A fejlődés e szakasza körülbelül 9-12 éves korig tart. Ezalatt az idő alatt a gyermek egyre inkább kezdi fegyelembe venni mások érzéseit, gondolatait, véleményét. Kezdetét veszi a kölcsönös függés, az ok-okozat megértése, mely megteremti a csoportos munka alapjait. Az ebben az életkorban lévő gyermekekben egyre inkább tudatosul az őket körülvevő világ. A sematikus rajzi kifejezésmód már nem felel meg a gyermek számára, hogy kifejezze vele gondolatait.
9-10 éves korukra a gyermekek általában fokozottan ügyelnek arra, hogy valósághűen ábrázolják mindazt, amit maguk körül látnak.
Nem rajzolnak többé egyszerű talajvonalat, helyette eget érintő talajvonalat rajzolnak, a mélység érzékeltetésére. Az emberalak ábrázolása sokkal kifinomultabb, nemi jellege differenciáltabb: több részlet látható a ruházaton, a hajon, és a testfelépítésen.
A gyermekek az alkotásaikban sokkal inkább ragaszkodnak a pontos ábrázoláshoz. A kutatok szerint ekkora már eltűnik a gyermeki báj a rajzokról, és helyét átveszi a fotografikus ábrázolásra való törekvés. Ekkorra már kevésbé képesek felidézni a képzelet világát, mint 4-5 éves korukban. Úgy gondolják, hogy annál jobb lesz az alkotás, minél pontosabban ábrázolják az embereket, a tárgyakat, vagy a környezetet. 6-7 éves korban már elkezdődik a valódi világ iránti érdeklődés, például sokkal jobban kedvelik a fényképeket, mint a festményeket, mert azok sokkal élethűbbek.
A gyermekek ebben a szakaszban elkezdenek 3 dimenzióban dolgozni. Például az asztal teteje romboid lesz, az első 2 láb nagyobb, míg a hátsó 2 kisebb lesz. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a gyermekek ebben a szakaszban olyannyira szem előtt tartják a rajzaik tökéletességét, hogy a korábbi szakaszokhoz képest teljesen más módon dolgozzák ki azokat. A kompozíciónak nincs igazan jelentősége, sokkal inkább odafigyelnek arra, hogy hogyan néznek ki a dolgok.
A szakasz végére nagyon sok gyerek elveszíti a rajzolás iránti érdeklődését, ha nem kap megfelelő bátorítást, illetve ha nem jár valamilyen művészeti képzésre.
 
Hatodik szakasz: serdülőkor korszak
 
Mint azt az előzőekben leírtam, sokan nem jutnak el erre a szintre. Viszont akik folytatják az alkotás e formájának gyakorlását, 13-14 éves korra eljuthatnak egy olyan szintre, ahol sokkal hatékonyabban, pontosabban, részletgazdagabban tudnak alkotni. Nagyobb figyelmet fordítanak a színekre és a formákra, és mesterien használják a különböző anyagokat. Kellő biztatás mellett a serdülők rajzkészsége tovább fejlődhet, akár a stílust, akár a tartalmat nézzük. Néhány fiatal, művészi szintre is eljut, nemcsak technikai képzettsége, de az ábrázolás módjának megválasztása miatt is. Például, csendéletet készítve gondosan átgondolja a kompozíciót aszerint, hogy mit is akar közölni a rajzán keresztül.
 
VÉGE
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lurkobolygo@gmail.com

(Lurkóbolygó, 2011.01.17 13:36)

Kedves Dzseni!

Köszönöm szépen a dicséretet. Remélem a továbbiakban is sok szép és érdekes dolgot találsz majd az oldalon.

Üdv: a szerkesztő

hánta

(dzseni, 2011.01.15 12:34)

sziasztok nagyon ügyesek vagytok és nagyon jókat irtatok sziasztok!





hánta

(dzseni, 2011.01.15 12:33)

sziasztok nagyon ügyesek vagytok és nagyon jókat irtatok sziasztok!